Vigyorogva kérem a világot magamnak
Első emésztő állomásom kalauza várja a vonatot
Addig paprikát ültetek lecsónak
"Hát nézd már ezt a vonatot, mozgása olyan vontatot"
De ahogy jobban megnézem magamnak
Az utazófülkékből vigyorgó hullák integetnek
Jaj már a paradicsomot is el kell ültetni lecsónak
A hullatömegben meg csak nevetnek
"Jujj te olyan ismerős vagy" - mondtam!
S közben egy hullára mutattam
Az intett, majd legyintett
És felszálltam a vonatra...
Beszélgettem velük, bár a kommunikációnk nem ment könnyen
Többnyire én kezdeményeztem a beszélgetéseket, de leintettek
"Jaj drága barátom, sokat látlak így! Folyik érted a könnyem."
Mondta az egyik hulla és tovább nevettek.
Már úgy voltam vele, hogy a kapám (amit magammal vittem)
A fejükbe kalapálom, olyan aprólékosan
De aztán leszálltam a következő megállónál, mely a torok volt...
