A felhők érdekes elosztásban stagnálnak a kocsma fölött. Vihar készülődik. Egy fehér felhő furcsa alakot ölt, vélhetőleg mindenkinek mást jelenthet a formája. Valakinek biztos egy Simson Enduro hengerfej jut róla eszébe, másnak egy uborka reszelő... De az én gondolataim máshol járnak a felhőt illetően, mely fókuszomban érdekes formáját tekintve is csak háttér szerepet tölt be. Ugyanis a fecskék jobban felkeltették az érdeklődésem. Legalább 30 madárka szálguldozik viszonylag nagy sebességgel, szabadon csivitelve. A szárnyaikat csapkodják majd legalább kétszer ennyit siklanak a levegőben. Kissé megirigyeltem őket és eszembe jutott kis gyermek korom "hatalmas" kerékpározásai, mellyel az Észak-Abaúji dombok között száguldoztunk a haverokkal, szabadon... De eszembe jutott még Ikarusz is, a kiváló építész-művész Daidalosz fia is, aki ellentmondva az atyai jó tanácsnak a naphoz közelebb repült, mint kellett volna és a repülő szerkezet - mellyel a levegőt úgy szelhette mint a fecskék most - Lezuhant és a tengerbe veszett. Hiába a ember nem született gólyamadárnak. És a szabadság is messze van, pont azért mert emberek vagyunk. Olvastam a napokban az amerikában kifejlesztett lézerágyúkról, amit biztos nem távheggesztésre, vagy valami építő dologra fognak használni a jövőben, bár ezen is kár lenne tovább csócsálnom a szavakat, mert hát ugyan oda jutok, mint Ikarosz esetében, arra hogy nem vagyunk fecskék, csak emberek...