Kirittyentette már magát az ifjú legény. Kissé elposzikovált erejével próbál új atrakciót alkotni szerelmetes babájának. Megfésülködik, olyan divatos módszerrel, hogy az összes haja a szemébe köt ki. Felveszi azt az atletatrikót amit a nagy "konzervalakú" építményben vásárolt valamelyik textiles boltból. A felirat mellékes, lényegtelen és "külföldiül" van ráillesztve az ominózus textílneműre. Belenéz a tükörbe, megnézi kifestett szemhéját jól áll el a fején. Bólogat és elhagyja a fürdőszobát. Apjához fordul, hogy adjon neki 5000 forintot uzsonnapénz gyanánt. Az apja valamivel már többet látott az életből, nem ad neki 2000 forintnál többet. Duzzog, tanítás után bemegy valami szatócshoz, ahol se cukrot, se fűszert, se semmi hasznos dolgot nem nagyon lehet találni. A legény mégis úgy érzi, hogy a világ legtermészetesebb dolgaként a boltban kikáltott helyeken, nem pedig fagyasztott berbécs combot vásároljon a polgárember, hanem valami olyasmi dolgot ami csak úgy van de semmire sem jó. Végül kiválaszt magának egy vattával tömött, vigyorgó, gerinces lényt imitáló textil szobrot. Fizet érte, 1990 ft. Kijött aztán a furcsavilágot regélő szatócsüzletből. Átmegy a kertek alatt a babája felé. Az egyik ház udvarán egy bácsi hányja a maszt ki a jószágok alól, egy évtizedeken át derékul szolgáló furikba pakolva azt. Észre veszi a legényt. Üdvözli őt, mert hát az apját is ismeri: - Szervusz Róbert, hova ilyen serényen?  De a fiú rá se bagózik az öregre. Tova is megy, át az utcán, majd pár méter megtétele után becsönget a szomszédhába. Ott nem sokára kijön elibe egy leányforma, bár a szépségfokozó szerektől messziről nem látni. Csókot nyomnak egymás pittyére, majd besomfordálnak a házba.

Az öreg, ki az imént köszönt egykedvűen bámult a vasvilla nyelére támaszkodva, elgondolgodva mereszt tekintetével a szemközti ház felé. Elgondolkodik. Megvakarja ősz fejét. Köp egyett. Eszébe jut, hogy ma van Bálint napja. Nem mintha olyan furcsa lenne hogy ilyen kis vézna legények fiatal lányok után kajtassanak, de textil szobrocskákat, vattával kitömve sem látni minden nap ilyen barbár ifjak kezében... A szomszédságot átgondolva (mert hát ismerte ő majd az egész utcájában lévő népeket) rádöbbent ez az piaci ünnep van, ama Valentin nap. Szagos ünnep, de még milyen. Kikenik magukat a fiatalok mindenféle ilyen olyannal (amúgy is - de ilyenkor meg pláne). Köp mégegyet. Sóhajt, s ez a sóhaj egy imának is megfelelne az ifjúságért. Megfordul a fejében az egész hercehurca a piaci szlogenek a szeretetről. Beszúrja a villát a földbe. "Szagos ünnep ez a Valentin-nap". "Az emberek is csak úgy szaglanak. Ismerős ez az illat, hát persze hisz kend is éppen benne áll bokáig". Majd köp egyet és befejezi a munkát.