Fejem búgva mered, keres kietlen tekintetet
Lámpásként jelez egy tárgy, mely dicső de balga
Elhullott gondolatok messziről legyintenek
Sok még a dolog, vár a lapát, ásó, balta
Kovácsolni jövőt kell, vigyétek a mankót el
Felrúgom én a világ derekát
Nagytéren a bút keveseknek szavalom el
Jöhet akármilyen delegát
Huszár népek, emberek kevesen
Megosztoznak egy tányér levesen
Kovácsolni jövőt kell, vigyétek a mankót el
Mert rút világ nem segít nyomorékon
Bízzunk bírva és majd egy felhő emel fel
És nem csúszunk el a szakadékon
Mert Isten él és szeret
